, mn. tt. siská-t. Az ország több vidékein így nevezik azon sertéseket, melyeknek konya füleik lefityegnek. Bánáti siska disznók. Rokon hozzá a székelyeknél divatos sula, azaz, lefitytyent, kajla fülü, ezzel ismét a suny, sunya állnak értelmi viszonyban. A székelyföldi Szabó Dávidnál eléjönnek még a következő jelentései: a) fánk, pánkó, csőrege, mely érteményben Szeder Fábián szerént a palóczok is használják; l. SISKA, (1); b) paraszt agyagkemencze; l. SISKÓ; c) gubacs v. gubics, melylyel a timárok a bőrt cserzik. Ez érteményben máskép: suska.