, fn. tt. sisak-ot, harm. szr. ~ja. Hadi viselethez tartozó, kemény anyagból, leginkább fémlemezből készült, különféle alakú föveg. Réz, vas sisak. Sima, pikkelyes sisak. Púpos, csöves tetejű, tarajos sisak. Régi római sisak. Vértes katonák sisakja. Nyilt, rostélyos sisak. Átv. különféle fém anyagból készített gépcsövek, kazánok, gőzmüvek födele. Pálinkafőző kazán sisakja; máskép: silap. A növénytanban erősen boltozatos csésze, bokréta, vagy pilís, mint a sisakvirágé. Eléjön több-kevesebb módosulattal a szláv nyelvekben is; valamennyinek alapja a fordítva ejtett latin cassis, melyből a franczia casque is származott.
A magyar közkatonák, és köznép nyelvén kaskéta, betű átvetve: saskéta, mely közelebb a franczia casque után képeztetett. Szabó Dávid fejvas-nak, máskép: vasfej-nek írja; az első elfogadhatóbbnak látszik; különösen, mert vasfej, vasfejü más értelemben is eléjön.