, (siv-ány) mn. és fn. tt. sivány-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Minden fű, s egyéb növény nélkül levő, terméketlen, szélhordta térség. Sivány homok, máskép: sívóhomok, és futóhomok, mivel a szél hamar tova hordja. Sivány pusztaság. 2) Mondják néhutt, nevezetesen túl a Dunán, ruháról, melyet elkoptattak, elviseltek. Elemzésére nézve V. ö. SIV, elvont gyök. 3) Szabó Dávidnál am. zsivány; l. ezt.