, (si-t-ár) fn. tt. sitár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Sándor István szerént, am. a közösebb divatú hajcsár, vagyis oly személy, ki eladni való barmokat, ú. m. ökröket, ürüket, juhokat, disznókat vásárra hajt. Valamint a ,hajcsár gyöke az űző haj haj!; hasonlóan a sitáré si sí! melyből lett sit elavult ige, s ebből sitár. Gyökhangra (si, sü) rokon a menésre, mozgásra ösztönző sürget szóval.