, (sí-r-at-ó) mn. tt. sirató-t. 1) Aki valamiért sajnálkozva sír. Szüleit sirató gyermek. Kisdedét sirató anya. 2) Még néhutt divatos népszokás szerént sirató estve, midőn a leányok férjhez menő leánybarátnőjökhöz mennek, hogy megsirassák, mely szertartás egyébiránt zenével és tánczczal szokott járni. Így nevezik magát e szertartást is. Siratóba menni. A menyekzőt megelőző, és követő népszokások nevei általán igerészesülők, ú. m. susogó, leánynéző, kérő, háztűznéző, kézfogó, esküvő, menyekző, lefektető, tyúkverő, kárlátó, és a házasság eredményei: keresztelő, egyházkelő.