, fn. tt. sakk-ot, harm. szr. ~ja. Ismeretes és a maga nemében fortélyos játék, s játékszer, mely keletről származott által hozzánk. Bábjai között fő szerepet játszik a király, keleti különösen persa nyelven sáh (suhogó s) és az egész játék innen vette nevét. Francziául: échec, olaszul scacco, németül Schach stb. Némelyek az olasz scacciare (kergetni, üzni) igéből származtatják. Sakkot játszani. Átv. ért sakkban tartani valakit azt jelenti: valakit oly helyzetbe juttatni, hogy többé egy lépést sem tehet, mint mikor a sakkjátékban a királyt a többi bábokkal úgy körülfogják, hogy helyéből többé nem szabadúlhat, hanem magát megadni kénytelen, amit keleti nyelvek után e szókkal fejeznek ki: Schach matt (a király meghalt v. legyőzetett).