, (saj-on-a-al-koz-ás) fn. tt. sajnálkozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A fájdalmas részvétnek azon neme, midőn sajnálkozunk valakin, v. valamin. Szabatosan véve különbözik tőle a sajnálás, részént mert tágasabb értelemben használtatik, mint a sajnálkozás, részént mert ez tartósb, folytonosb, belterjesb részvéti állapotot jelent. Sajnálkozásra méltó nyomorék.