, (sí-rí) ösz. önh. melynek mindkét alkatrésze ragoztatik, pl. sivokrivok, síniríni. Mondjuk emberről, midőn mélyen fájlaló, vagy szomorgó, vagy akármily keserves indulatból folytonosan sivít, egyszersmind könyezik, fűnekfának panaszkodik, sopánkodik, stb. Éjjel nappal sírí, hogy kedves férje meghalt. Sinakrínak a gyermekek. Mondják az élesen sivító malaczokról is.