, (som-p-oly-od-ik) k. m. sompolyod-tam, ~tál, ~ott. Sompolyogva kunyorál valakitől valamit. Hizelegve, kunyorálva, mellém sompolyodott. Szélesb ért. bizonyos leverő indulatból, pl. szégyenből, félelemből meghunnyászkodva elvakarodik, eltávolodik. Érezvén a kolbászbűzt, elsompolyodott őkelme. V. ö. SOMPOLYOG.