, (sír-halom) ösz. fn. Halom, melyet némely régi népek, pl. a magyarok, kunok, előkelő halottaik sírjai fölött emeltek, melyeknek nyomai századok olta fenvannak. Ilyenek az úgy nevezett hun sírhalmok, [Hunnengräber], vagy Érdi János régiségbuvár által kutatott, és megismertetett sírhalmok Érden, a Duna mellett. Szélesebb értelemben a közönséges sír fölötti domború földhányadék, melyet, ha fű lep el, sírhant-nak neveznek.