, (sip-ít) önh. m. sipít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Éles si hangon kiált, vagy énekel. Mondják különösen gyermekekről és apró, fiamadarakról; Sipítanak a porontyok, a galambfiak, verébfiak. Vadászok nyelvén: sipít az őz vagyis őz suta, midőn a bak űzi; sipítnak az anyjukat hivó gödölyék is. A székelyeknél annyi is mint sipánkodik vagy sopánkodik, pl. a zsugori fukar. V. ö. SIVÍT, SIKÍT.