, (sí-r-al-om, sir-al-m) fn. tt. siralm-at, harm. szr. ~a. Siró állapot; könyükre fakasztó bánat, fájdalom, keserv, vagy igen érzékeny öröm. A halott rokonainak siralma. Siralom közt búcsút venni egymástól. Régiesen: siralm. "Ott leszen siralm és fogaknak csikorgatása. (Müncheni cod. Máté XIII.).