v. SINKÓFA, mn. tt. sinkofá-t. Vesztegető, ki holmi ingóságokat alattomban elkölt, elcsen, eldug. Szélesb ért. Pápa vidékén, semmirekellő, nagy kópé. Értelmére nézve rokon a sikkad, sikkaszt igékhez, miért valószinű, hogy valamint ezek a sik, úgy amaz a si-ma v. sim gyöktől ered, s am. aki valamit alattomos módon elcsusztat, elcsen. Alakjára olyan, mint csalfa, tréfa (terefe), satrafa, nyifa, módosított részesülők, s e hasonlatnál fogva alapul a simog gyakorlatos igét véve így fejlődhetett ki: simogó, simogova, singova, sinkofa, sinkófa, mint, csaló, csalava, csalva, csalfa. Innen lett a csalavandi is. V. ö. SAT RAFA. Gömöri, abaúji tájejtés szerént sinkopa. Ezért lehet súnyi-kópé összetétel is.