, (sin-d-e-ve-ész) mn. tt. sindevész-t, tb. ~ek. Folytonos, vagy gyakori betegség által elnyomorodott, elfogyott, milyenek az aszkórban szenvedők. Hangváltozattal egy értelmü vele a csenevész.
Valamint némely más ász ész képzőjü szavaink, úgy ez is egyszersmind ige, s am. nyomorodik, fogy. Aszkórban sindevészni. Alapértelemben egyeznek vele sinlik, sinlődik; törzsöke a székelyeknél divatos sindik, melyből lett részesülő sindő, s ebből sinde, régiesen megtoldva sindeve, végre ész képzővel sindevész. Ily megnyujtott részesülőkből képződtek: eleven, mereven, halavány, kelevény, televény, és némely mások.