, SIN, fn. tt. sín-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Laposra nyújtott, vagy vert vas rúd, melylyel különösebben a kerék tengelyét és talpát behúzzák, s megerősítik. A fakó kerékre sínt húzni. Így nevezik a vaspályákon azon párhúzamos vasrudakat is, melyeken a vasúti kocsik kerekei haladnak.
Egyezik a német Schiene, lengyel szyna stb. szókkal, amazt német nyelvészek részint a régi német schinen (= hasítni) igétől származtatják, részint a régi alsó német Schin (= héj) főnévvel rokonítják. Adelung szerént különösebben közvetlenül a hangutánzó sebes haladó mozgástól (se si természeti hangtól) is származhatott. Nyelvünkben is, mint számos szóból tudjuk, a se (sebes), si (siet) és su v. suh (suhan) gyökü szók hasonló értelműek.