, (sin-d-ik) k. m. sind-ětt, htn. ~ni v. ~eni. A székelyeknél am. a szokottabb sinlik. Nem él, hanem sindik a beteg. (Pázmán Préd. 835. l.). Elsindik. (Ugyanaz, Kal. 924. l.). Hasonló hangváltozási viszony van az omlik és az elavult omdik (ondik) között, melyből az ondó származott, továbbá a romlik, és a romdik közt, melynek származéka romda (ronda). V. ö. SUNDA.