, (sin-ár) mn. tt. sinár-t, tb. ~ak v. ~ok. Fösvény, zsugori, csaló, mint a fösvény szokott lenni; máskép: zsinár, Baranyában zsimár, Göcsejben zsibrák, másutt zsobrák, zsubrák.
Gyökre és alapfogalomra rokon azon zsí, zsu eredetű szókhoz, melyek zsugorodásra vonatkoznak, ú. m. zsibár, sovány, beteges; zsigora, az ebek kuczorító görcsös betegsége; zsikora, töpörödött szalonna; zsugor, zsugorodik. Ide tartoznak azon rokon gyökü szók, melyek betegség általi nyomorodást jelentenek, u. m. csünik, csenevész, sindevész, t. i. a fösvény külső alakja olyan, mint a nyomorúság miatt öszvetöpörödött, elsoványodott emberé szokott lenni.