, (sim-a-úl) önh. m. simúl-t. 1) Tapogatás, dörzsölés, csiszolás alatt sima fölszinüvé lesz. Simúl a gyalult fa, a fésült haj, a kefélt kalap szőre. 3) Átv. bizonyos vonzalomból gyöngéden odahajlik, odatapad. A gyermek az anyjához simúl. Hizelegve, szerelemből simulni valakihez. 3) Erkölcseire, társalgási módjára nézve finomodik, szögletességét veszti. 4) Eltakarodik. Simúlj innen. (Székely szólás). V. ö. SIMA.