, fn. tt. sír-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja; régiesen magas hangu ragozással tb. ~ěk, harm. szr. ~je. Gödör, vagy ehhez hasonló öböl, rejtekhely, hová a halottat temetik, vagy beteszik. Dombos, kereszttel, fejfával, emlékoszloppal jelelt sírok. Kősziklába vágott, templom alatti sír. Sírt ásni. Sírba tenni, temetni a halottat. A kedves sírjára virágokat hinteni, s azt könyekkel áztatni. Átv. halál, meghalás. Sírját a hullámok között lelte. Sárba vitte őt időnek előtte a bú. Sír utáni állapot. Síromban is megemlegetsz még.
"Bízton tekintem mély sirom éjjelét,
Zordon, de óh nem, nem lehet az gonosz,
Mert a Te munkád.
Berzsenyi.
"Ki lesz, ki síron túl is,
Az üdvök közepén,
Csak rólad emlékezzék,
Mint, hű barátod, én?
Vörösmarty.
Régies ragozással: "És sírek megnyilának. Régi magyar Passio. (Toldy F. kiadása 19. l.). Lásd alább is ,sér alakban. E szót közvélemény szerint a sír igével szokták azonosítani, minthogy a sírba tett halottat megsiratjuk; de valószinübb, hogy eredeti ős értelménél fogva vermet, gödröt jelentett, s mint ilyen a régi ázsiai népeknél divatozott. Varro (De re rustica l. 1) mondja: "Quidam granaria habent sub terra speluncas, quas siros vocant, ut in Cappsdocia. Columella írja (l. 1) In maritimis provinciis ad modum puteorum, quas appellant siros, exhausta humus editos a se fructus recipit. Hesychius szerint, sírokat (σιρος) ásnak, melyekbe a magokat teszik, pl. a búzát, rozsot. Ezen szokás, t. i. a gabonát vermekben tartani, maiglan országszerte divatozik a magyar népnél. Csagataj nyelven csír am. barázda (Vámbéry). Cseremisz nyelven ügar és hegyi cseremisz ny. iger am. sír (Budenz). Törökül a sírt mezár-nak mondják, melynek utóbbi része szintén egyezik a sír szóval. A mongol üke-ger szóban a ger am. ház, hajlék, az első részszel együtt pedig, mely ükö-kü (= meghalni) igétől származik am. halott-ház, halott hajlék [Begräbniszort]. A sír a Müncheni codexben, mint halotti gödröt jelentő, sér alakban fordúl elő, s vékonyhangulag ragoztatik. "Eleibe kelének neki két emberek ördögöket vallók? sérekből kijövén. (Máté 8.). "Mendenek, kik a sérekben vadnak. (János 5.). "Kik megrakjátok a profétáknak séreket. (Máté XXIII.).