, (sim-og-at) gyak. áth. m. simogat-tam, ~tál, ~ott, par. simogass. 1) Tenyerével vagy valamely eszközzel gyöngén húzkálva tapogat, egyenget, simára törölget, nyomdos valamit. Háját, bajuszát, szakálát simogatja. A borzas kalapszőrt, a barkás posztót simogatni. 2) Különösen némi kedvezésből, hizelgve, tetszést mutatva czirogat. Simogatni a kedves fiú arczát, fejét. Simogatni, a kis cziczust, a báránykát. Simogatni a kedves paripát.
Ez igének képzésében a törzsök a hangja kimarad, s a gyakorlatos og a sim gyökhöz járul, sim-og-at; ilyenek, tiszt-og-at, puh-og-at, piszm-og, a tiszta, puha, piszma szók irányában véve.