, (sim-a-ít) áth. m. simít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Simává tesz, csiszol, kefél, fésül stb. valamit. Üveget, követ, vasat, fát simítani. Hajat ecselővel, fésűvel, kefével, tenyérrel, lesimítani. A falra hányt vakolatot, tapaszt elsimítani.
"Barna hajad simítsd hátra.
Népdal.
Különösen Mátyusföldön am. meszel. Kisimítani a házat. 2) Átv. valami kellemetlen, botrányos, vagy akadályos ügyet úgy intéz el, mintha nem történt volna; elsusol, kiegyenlít valamit. Elsimította a dolgot, mielőtt köztudomásra, a biróság elé került volna. Néha am. mentegetve, szépítve takar, mellőz. Hiába simítod tettedet. Akarhogy simítod, de el nem simíthatod.