, (sim-án-di) mn. tt. simándi-t, tb. ~k v. ~ak. Sopánkodva, tolakodva, hizelegve orczátlanul kunyoráló, esengő. Simándi koldus. Gyöke sí v. siv, melyből eredetileg sivándi, s hangváltozattal simándi származott. V. ö. Simánkodik, sipánkodik. Alakja gúnyra mutat, mint a rokon képzetü kortyándi, csalavandi, pökhendi, ebhendi. Hasonlóan képezhető volna a rí v. rív gyökből rimándi. Valamint létezik sí rí, lehet simándi rimándi is.