, SEBESTYÉN, férfi kn. tt. Sebestyáén-t, tb. ~ěk. Sebastianus. Görög eredetű, σεβαστος szó után, melynek jelentése: tisztelt, tiszteletre méltó. Végül a -tény és -tyén úgy váltakoznak mint keresztény, v. keresztyén szóban. Fábián és Sebestyén (vagy Sebestény) vértanuk.