, (sár-ol-ik) k. m. sárl-ott, htn. ~ani. Mondják kanczalóról, szamárról, midőn nemi ösztöne párosodásra ingerli. Máskép: sárhat, sárhít, sárhodik, sárhoszik. Mindezek gyöke a higat jelentő sár, mert az említett ösztön némi híg folyással jelenkezik, mint a tehénnél, melyről azt mondják, hogy folyat.