, fn. tt. peny-t v. ~et, tb. ~ek, harm. szr. ~e. A penésznek, vagy nedvek romlása miatt peshedt testnek anyaga; melyből képződtek: penyü, penyv, penyh, penyhed, olyformán mint: feny, fenyü, fenyv; eny, enyű, enyv; seny, senyű, senyv; ned, nedü, nedv, stb. Minthogy a peny és penész v. penyész természetöknél fogva sikamlósak, és ragadósak, rokon hozzájok az előtét nélküli eny, enyü, enyv, enyek, enyekes, és a g előtétes geny, genyedés, genyedség, sőt a ragadós mocskot jelentő szeny v. szenny is, és a rühnek tájdivatos neve: senynyedék.