, (pen-ez-ěl) önh. m. penczél-t. Gyermeknyelvben Balaton mellékén am. lefekszik és aluszik. Gyere babám, penczelj le, máskép: pencziz; a tiszai vidéken: tentél. Hasonló hozzá a dunai vidéken a szintén gyermekszó: belel v. belbel, és az altató beli. A dajkák ezt szokták mondani: csicsi beli! azaz, hallgass (ne sírj) és alugyál. Innen ,penczel, úgy látszik, át van alakitva s eredetileg belizel (bel-i-z-el), melyből lett belzel, belczel, s rokonhangok változataival (mint nám = lám, danol = dalol): penczel. Bel v. beli pedig alkalmasint az alvó kisdednek gyönge lehelési hangja, s rokon pih gyökkel ,piheg szóban.