, fn. tt. penész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Linné rendszerében, a lopvanőszők seregébe, és gombák rendébe tartozó növényféle termény, mely igen vékony szőrszálacskákból, vagy hólyagcsákból, vagy mindkétféléből egyesülve áll. Kenyérpenész, hólyagja gömbölyű, száras, enyésző; gyümölcspenész, hólyagjai szárasak, gömbölyűdedek, csoportos gombácskákat képeznek; ételpenész, hólyagjai szárasak, újas füzérekben; levélpenész, fehérszinü, hólyagjai barnák, száratlanok. Mint a nedvek romlásával együtt járó kórtermény, gyökre nézve megegyezik a pesvedést jelentő pemhed (penhed) igével, valamint, a peny szóval is (l. PĚNY); tájdivatosan mondják is penyész-nek; továbbá, igen vékony szőrszálaira, testére nézve rokonai a pehely, pihe, pili, pilis, a tejet takaró igen vékony hártyaféle pille, melyhez ismét hasonló a penészt jelentő tájdivatos pilisz, pilisznye. Mind ezek alapját az elfúhatásra vonatkozó p ajakhang teszi, melyhez a lehelő h, vagy libegő l járulva az alapeszmét festőileg jellemzi. Az i v. e hangzó, mint több más szókban, az illető testek kicsiségét, csekélyebbségét fejezi ki.