, (pěn-ěg-et) gyak. áth. m. pěnget-tem, ~tél, ~ětt, par. pěngess. Eszközli, hogy valami penegjen. A czimbalmot kis szegecskékkel, a hegedű húrjait ujjakkal pengetni. Sarkantyút pengetni. A kaszát kalapácscsal, az ezüstpénzt márványasztalon pengetni. Aki madarat akar lőni, nem pengeti íját. (Km.). Átv. ért. valamit szóval gyakran eléhoz, emleget. Mindig azt pengeti, hogy... Már régen pengetik e dolgot, végre is igaz lesz. V. ö. PĚNG.