, fn. tt. péntek-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Hétfőtől számítva a dologtevő napok ötödike, mely a csütörtök és szombat közé esik. A babonáshitüek előtt veszedelmes nap, melyen nem jó valami újat kezdeni. Csonka péntek, mely a nagybőjt első, azaz, csonka hetében esik. Siket péntek, a fekete hétben. Nagy péntek. Idvezitőnk halálának emléknapja, mely a husvétet előzi meg. A muhamedánoknál a péntek (dsümaa) a nyugalom szent napja, mint hébereknél a szombat, keresztényeknél a vasárnap. (Az arab dsümaa eredetileg gyülekezetet jelent). Ebijesztő péntek, első a husvét után, mintha ez napon azt sejtené az eb, hogy a megúnt nagybőjt újra elkezdődik, s nem jut neki koncz. Kántorpéntek, évenként négyszer, az úgynevezett kántorhetekben. Sok péntek, képes kifejezéssel am. öregség, vén kor. Innen a közmondat: Elérte a sok péntek. Tréfás nyelven: borjunyirő (nem: borjúnyúzó) péntek, am. soha napja. Holnap után kiskedden, borjúnyirő pénteken. (Km.). Ezt Érsekujvárt így is mondják: Szent Patragyinkor. Szójátékból, csak az első hangokra (pen) figyelve, e közmondatban, hosszabb a péntek, mint a szombat, am. pendely; azaz: hosszabb a pendely mint a szoknya (emitt pedig a szo hangokban van a szójáték); vagyis a pendely kilátszik a szoknya alól.
Közvetlenül a szláv petek, pátek, pjátek-ból képzett szó; de gyöke közvetőleg nyelvünkben is megvan, mennyiben öt és az előtétes pet, görög πεντε stb. rokonok. Némelyek bűn-tag összetételnek vélik, minélfogva annyi volna mint bűnbánó tagja vagy napja a hétnek, mint csötörtök annyi volna mint csötör-tag azaz negyed nap.