, PENDÜL, (pěn-d-űl) önh. m. pendűl-t. 1) Húr, vagy húros eszköz, illetés által egyes (,pen) hangot ad, penegni kezd. Pendűl a czimbalom, lant. Az újjal rándított hegedűhúr megpendűl. Egy húron pendülnek (km.), azaz egyik olyan mint a másik (rosz értelemben). 2) Ércznemü vékony lemez ütés következtében kezd penegni. Az öszveütött sarkantyúk megpendülnek. 3) A tiszai vidéken, pl. Heves megyében, am. betegség után neki veszi magát, hízni kezd. Neki pendűlt. Eme szójárásban: pendűl, mint a Badír macskája, gúnyos értelme van s am. minden erőből kifogy. V. ö. PĚNG.