, fn. tt. pelikánt, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. 1) A gázlók seregébe tartozó vizi madár, melyről a régiek sok csudadolgot meséltek, pl. hogy saját vérével táplálja fiait. E mese nyomán Linné a régiek pelikánját egynek tartja a gödénynyel, minthogy ez a nyaka alatt függő zacskóból eteti fiait. (Pelicanus onocrotalus). V. ö. GÖDÉNY. 2) Ferenczi János szerént a székelyeknél am. foghuzó, talán alakjától vagy átvitt értelemben.