, fn. tt. pelenká-t. Holmi rongyok, ruhadarabok, melyekbe a bölcsőbeli kisdedet takargatják, különösen melyeket altestök alá tesznek. Átv. ócsárló ért. igen elviselt, hitvány vászon vagy pamutszövetből való ruha, p. kendő. Ez csak olyan pelenka.
E szó ugyan idegenül hangzik, t. i. szlávul is plenka; de alapértelménél és hangjánál fogva szoros rokonságban van a test takargatására vonatkozó eme szókkal: pólya, fordítva páló v. pályó; palmant, bulál, buláz, bulázó stb. Alaphangokban egyezik vele a latin colvo, in-volucrum. Mi alakját illeti, hasonló a veleszta, geleszta, esztrenga, gerenda, a több más szókhoz, mennyiben t. i. nem a közép ě, hanem inkább az éles ë vastag hanggal találkozik bennök. Valamint továbbá a gyertya, pelyva, gelyva máskép: gyortya, polyva: hasonlóan valószinü lesz, hogy pelenka am. polonka, az elavult polong v. bulong igének módosított részesülője.