, fn. tt. pelengér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Közhelyen felállított karó, czobor, vagy oszlop, melyhez a gonosztevőket nyilvános szemléletül, és meggyaláztatásul kikötni, vagy kiállítani szokták. Egyébiránt e becstelenítés neme már jóformán kiment szokásból. Pelengérhez kötni a vásári tolvajt. Néha csak egyszerü állvány, pl. fa vagy kő pad volt, honnan: pelengérre kitenni, állítani valakit. Innen némi módosulatokkal másképen: kaloda, nyakkaloda, nyakvas, csincsér, szégyenoszlop, szégyenkő. (Szabó D.). A ,pelengér szó a német Pranger-ből keletkezett.