, (pěn-d-ít) áth. m. pěndít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Húrt vagy húros eszközt úgy illet, hogy egyes (pen) hangot adjon, pendűljön; ha több ily hangot állít elé, akkor: penget. Czimbalmot, czitarát, lantot pendíteni. 2) Érczes lemezt ütés által tesz pendülővé. Sarkantyút pendíteni. Kaszát, kapát pendíteni. 3) Átv. valamit szóba hoz, indítványkép röviden eléad, hogy mások vagy máskor folytassák. A tanácskozásban, hirlapokban bizonyos ügyet, tervet megpendíteni. V. ö. PĚNG.