, (példa-atlan) mn. tt. példátlan-t, tb. ~ok. 1) A maga nemében egyetlen, melyhez hasonló nincsen. Jó, és rosz erkölcsi értelemben divatozik. Példátlan hűség, nagylelkűség, szorgalom, kitürés. Példátlan elvetemedés, istentelenség. Gyakran csak tulságosan nagyító kifejezése a dicséretnek vagy gyalázatnak. 2) Mihez fölvilágosításra szolgáló egyes eset, mint példa, nincs kapcsolva. Példátlan nyelvtani szabályok, értekezések. Határozóként am. példátlanul.