, (pentő-ke) kicsiny. fn. tt. pentőké-t. Gyermeknyelven am. mentécske, mintha volna mentőke, t. i. az m és p mint rokonszervü hangok fölcserélésével; így változkodnak a mart és part, a mocs és pocs, mocsolya és pocsolya, maszat és paszat, hasonlóan a b és m, a bankó, mankó, bekeg, mekeg, stb. szókban.