, (pěh-ěly-ěd-ěz-ik) k. m. pěly-hědz-tem, ~tél, ~ětt, htn. eni v. ni. 1) A meztelenül, csupaszon költ madárfiúnak pehelyféle finom gyönge tollai kezdenek nőni. Pelyhedzenek a verébfiak. 2) Átv. mondják ifjuról, kinek szakála, bajusza és fana sarjadzik. Oly fiatal, hogy még alig pelyhedzik az álla. V. ö.PĚHĚLY.