, mn. és fn. tt. pej-t, tb. ~ek. Oly lóról mondják, melynek szőre többé-kevesbbé gesztenye szinü vörhenyeges, vagy sárgás, sörénye pedig és farka fekete. Világos pej, sötét pej, németül: braun. A mely lónak nem csak szőre, hanem serénye és farka is vörhenyeges vagy sárgás, annak neve sárga, németül: Fuchs. A sötét pej szin a barnával határos. Pej lovakat tartani, pej paripán nyargalni.
"Setétpej a lova, azt vigan ugratja,
S rajta szép szerszámát a nap ragyogtatja.
Gr. Kohári István.
Kicsinyítve néhutt: pejkó. A csagataj nyelvben pek am. sötét (Vámbéry). Egyezik a magyar pej szóval közelebbről a latin bajus, franczia bai, olasz bajo. Rokonnak látszik pír szóval is, r az l-lel s ez ismét ly- és j-vel gyakran fölcseréltetvén. A német braun és brennen is egy eredetűek; a persában pedig bór jelentése mind pír, piros szín, mind pej ló.