, (pěcz-ěk-ěs) mn. tt. pěczkiěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Tulajd. ért. peczekkel ellátott. Peczkes csat, ökörkötél. 2) Átv. begyes v. bögyös, feszes magatartásu, rátartós, ki úgy áll, és jár, kel, mintha tagjait peczkekkel feszítették volna ki. Mondják különösen nőszemélyekről. Peczkes kis leány, menyecske. A férfit vagyis legényt inkább nyalká-nak mondják.