, fn. tt. pecsenyé-t. Sült hús, mint étel. Borjú-, bárány-, pulyka-, lúd-, récze-, csirkepecsenye. Fehér-, vesepecsenye. Nyárson, kemenczében, lábasban sült pecsenye. Czigánypecsenye, melyet a piaczi kofák disznóhúsból sütnek. Megérezte a pecsenye szagát. (Km.) Ha pecsenyét lehet, ne egyél foghajmát. (Km.). Pecsenyét forgatni, metélni, enni. Szláv nyelvből vett, s általán divatozó szó, mely szó szerint sült-et jelent, és ez szintén divatos.