, gyöngébbféle hang, melyet valamely test ad, midőn azt ujjal, vagy bizonyos kis eszközzel és gyöngéden érintik vagy ütik meg. Származékai pěczczen, pěczczent, pěczěg, pěczěgtet, pěczěr. Egy értelmű vele a pěrcz, melyből pěrczent származott, s jelenti az órabillegőnek egy-egy hangját, továbbá azon rövid időt, mely alatt ez történik; innen nyomatékosan ejtve van peccz is, melyben az r az utána álló cz-vel hasonult (hasonlóvá lett), mint a székely micz v. miccz sem egyéb mint percz. Megfelel neki a vastag hangu, s erősebb ütésre vonatkozó pacz, paczka.