, (patt-og) gyak. önh. m. pattog-tam, ~tál, ~ott. 1) Gyakori vagy folytonos patt hangot ad. Pattognak az ágyúk, puskák, mozsarak. Pattog a fenyőfa a tűzön. Pattog a tűzre tett száraz kukoricza. Pattog az ostor.
"Kongtak a még üres hordók,
Az ostorok pattogtak.
Kisfaludy S.
Közvetitőleg pattog a kocsis, pl. Zörög a kocsi, pattogott Jancsi, talán értem jönnek. (Népd.). Ez értelemben am. pattogtat. 2) Repedez, hasadoz, fakadoz. Felpattog, kipattog a bőre. 3) Átv. haragosan kiáltoz, perel, lármát üt. Pattogva felelget. Pattog minden nyomán a kemény mostoha. (Népd.). Ne pattogj annyit. Bezzeg pattogott a gazda. Kár azért úgy pattogni.