, (pazar-ol-ás) fn. tt. pazarlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tékozlás, fecsérlés, mértéken túl költekezés, a vagyonnak, illetőleg pénznek könnyelmü vesztegetése. "Az ingatag és változékony erő csak elpazarlott erő, mely czélt nem érhet soha. Deák Ferencz követjelentési beszéde 1840-ben. Néha csak bőséggel adás, bő mértékben áldozás, ajándékozás. "Karral s karddal keresték eleink Magyarországot; kincsek (= kincsěk azaz kincsök), javok, minden értékek (= értékök) pazarlásával oltalmazták dicséretes eleink nekünk Magyarországot. Gr. Wesselényi Ferencz 1661-ben.