, fn. tt. pává-t. A tyúkok neme alá tartozó madárfaj; nagyságra a pulykához hasonló; kicsin feje kék, szemei körül fehér vonással. A hímnek farka rendkívül hosszú, s pettyekkel gyönyörüen tarkázott, melyet némi kevélykedő indulatból szétterjengetni (tájdivatosan: fölereszteni) szeret. Föleresztette tollát a páva. Lábai csunyák, melyekről azt tartja a népmonda, hogy, midőn rájok tekint, elszégyenli magát. Szép a páva, csúf a lába. (Km.). Hangja rút, csaknem a macska nyávogásához hasonló. Úgy látszik, hogy nevét nyávogásától vette. Latinul pavo, pavus, németül: Pfau, lengyelül, csehül: paw, stb. Az igen fölpiperézett, begyeskedő nőt pávához hasonlítják. Úgy lép, jár, sétál, mint a páva. Büszke mint a kan páva. Kevély, mint a páva.