, (pipa-szár) ösz. fn. Csőalaku, végig likas nyel, melyet a pipa nyakába tesznek, és vele a meggyujtott dohányt szítják, s füstét húzzák, fújják. Kurta, hoszszu, csutorás pipaszár. Sürje, tamariska, meggyfa, szagos pipaszár. Mocskos, szortyogó pipaszár.