, (pih-és) fn. tt. pihés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A pih igének származéka, s am. a lélekző szervek működése, midőn egyes pih hangot képeznek. Különbözik tőle szabatosan véve a pihegés, mely több pihésből áll; ily viszony van a lehés, és lehegés, lehelés között. V. ö. PIH, (2).