, (para-pács) mn. tt. parapács-ot. A székelyeknél divatos szó, am. sokat és szaporán beszélő, daráló, tereferélő, tereturáló; máskép: parapáty. Hangutánzónak látszik, s első része per szóval rokonnak; mintha perepács, v. perepacs volna, olyan formán mint szeleburdi azaz szeleverdi.