, (pécsět-ěs) mn. tt. pěcsétěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Tulajdon értelmü pecséttel jelölt, erősített, hitelesített. Pecsétes levél, okmány. Erő, s pribék ellen nincsen pecsétes levél. (Km.). Pecsétes gyürű, melylyel pecsételni lehet. 2) Zsírféle foltokkal bemocskolt. Pecsétes ruha, pamlag.