, fn. tt. patkó-t. 1) A lovak, öszvérek, stb. patájára felütni való félkörös és tömör lemez vasból: Ne búsúlj fakó, lesz rajtad patkó. (Km.). A ló elrúgta a patkót. 2) Hasonló alakú lemez, melyet a csizmák, saruk sarkaira ütnek. Lapos patkó, magas patkó, milyet alsó Nyitrában a tót legények viselnek. 3) Átv. patkóhoz hasonló sütemény, pl. mákos patkó. Így nevezik a szemek alján látszó kék körfoltot is, mely bizonyos nyavalyának vagy kihágásnak eredménye szokott lenni, továbbá népies nyelven az ezüst tallért, valamint az aranyat sárga csikónak.
Hangra és értelemre egyezik vele a szláv potkova, mely a podkujem (alá koholom) igétől származtatható; azonban e találkozás több más véletlenek közé sorozandó, mert hogy a magyar pat, pata, s megfordítva tap, tapa, és a patkó között tárgyilagos viszony létezik, az világos; mi szerint patkó am. pataféle valami, kis pata, vagy, ha igenévnek veszszük, am. patogó vagy pattogó, a patog v. pattog törzsöktől, mint csuszkó, szánkó (iszánkó), szajkó, stb. Egyébiránt a pat és tap hangutánzó lévén, a pata, mint lábtalapot jelentő szó, a szlávban is ugyanezen értelmü, t. i. szlávul: päta am. lábsark (Jancsovics).