, fn. tt. patvaristá-t. Latin képzőjü, felemás magyar szó, mely a legujabb időkorig jelentett oly személyt, ki a jogi tanulmányokat elvégezvén, valamely ügyvéd vagy bíró oldala mellett a törvényes eljárásokban gyakorlotta, s a királyi táblai jegyzőségre képesítette magát. E szónak eredetét némelyek tréfásan a pati varia szóktól származtatták; mások pedig onnan akarták magyarázni, hogy hajdan a törvények tanulása végett többen a páduai egyetembe szoktak kimenni; azonban sokkal okszerüebb azon vélemény, mely szerint a perlekedést jelentő patvar szótól deákos végzettel (-ista) származik. Magyarosabban: patvarnok.